A szálloda kitűnő volt. Egy apró szépség hibája volt csak, nevezetesen, hogy a városba bevezető út mellett helyezkedett el, így egy kicsit magasabb volt a háttérzaj a kívánatosnál. Mivel nem túl sokat tartózkodtunk a szobában így nem okozott problémát, de azért ez

csalódást okozott. A konyhájuk azonban kitűnő, a szolgáltatások valamint a szálloda minősége is kiváló, ezért nyugodt szívvel ajánlom őket bárkinek.

(jobbra kilátás az erkélyről)


A pár nap alatt elég nagy területet sikerült bejárni, azt az egyet sajnálom, hogy a Großglockner kimaradt a repertoárból, mivel az odavezető utat hóakadály miatt lezárták. Szerintem sok helyen UFO-nak néztek minket, hogy síelés helyett csak úgy lófráltunk, túráztunk a havas pályákon, de hát ha mi ezt a sportot nem kedveljük…

A második napon sikerült eljutnom odáig, hogy végre érdemben kipróbáljam a circulár polárszűrőt. Valóban jótékony hatást gyakorol az ég részekre, engem meggyőzött, de sajnos egy kis zavar támadt az erőben miközben este átnéztem a képeket. A legnagyobb látószögnél (18mm) ugyanis betakar a képsarkokban (külföldiül: vignettálás) , mivel a szükségesnél vastagabb a pereme. Nem ocsó hobbi ez a fotózás kérem, pláne ha ilyen tanuló pénzeket fizet ki az ember a tudatlansága miatt. Igazándiból az a gáz hogy, a így átnézve a beszerezni szándékozott objetíveket nem igazán látom, hogy a jövőben álláslehetőség teremtődne a számára. Minden esetre most már ezt is tudom, szóval igenis vannak olyan helyzetek ahol a méret a lényeg, csak fordítva...

Amúgy a hó helyzet elég változékony volt sok helyen inkább emlekeztetett egy késő őszi tájra a hegyvidék, ami valljuk be 1K közeli magasságban alátámasztani látszik a felmelegedési előrejelzéseket. Volt olyan délután, hogy 8 fokot mutatott a kocsi hőmérője. No comment…

Gosaunál belefutottunk egy hőlégballonos találkozóba, ahol is több tucat szteroidos lufi fityegett a hegyek felett. Néhány talaj közeli manőverekbe is kezdett, melynek a konkrét okát nem sikerült megtudnunk, de igen látványos jelenség volt. Később a hegy túloldalánál testközeli élményeink is születtek ezen
történelmi repülő szerkezettel, mivel az egyik versenyzőnek kifogyott a fűtőgáza és az út közepére landolt. Egy kicsit izgult, mert attól félt, hogy a tóban fog végződni a röppálya ahol nem kimondottan nagy élvezet jelentett volna egy ilyen januári mártózás. Néhány segítőkész Német és Osztrák autóssal segítettünk neki összecsomagolni a ballont, ami nem igazán egy emberre méretezett feladat.

Összességében kellemes kikapcsolódásunk volt, de felmerült bennem, hogy lehet, hogy mégis barátságot kellene kötni ezzel a síeléssel, mert úgy még tartalmasabbá lehetne tenni az ehhez hasonló kis kiruccanásokat.

Ismételten meg kellett, hogy állapítsam, hogy tőlünk nyugatabbra „még a fű is zöldebb”. Az emberek sokkal nyugodtabbak és türelmesebbek egymással szemben nem úgy mint kis hazánkban. Az is mókás, hogy a valamivel több mint két ezer kilométert leautózva csak egy esetben éreztem magam az itthoni közlekedési morál szintjén, mikor is egy teherautó bevágott elém az autópályán. De miért is említem meg ezt? Mert azaz autó, na még is milyen volt? Hát Magyar... Miért vagyunk mi ilyen bunkók?

Tags: St. Johann, Hőlégballon