Igen, és ezt is kitalálták!
2008/04/11 19:39 Filed in: Mutyiland
A minap olvastam az Origon egy cikket egy új adónem bevezetésének
javaslatáról, ami férfiasan be kell, hogy
valljam, hogy kiverte nálam a biztosítékot. Öreg
tapasztalat motoros vagyok már, de most már
tényleg kezd elegem lennie ebből a szemét csürhe
bandából. Hosszú ideje mellőztem, hogy itt a
blogomon politikai kérdésekkel kapcsolatosan
nyilatkozzak, annak okán, hogy nem tudok indulat
mentesen objektíven állást foglalni az ilyen
témakörben. De most átlépték az ingerküszöbömet!
Szép lassan, módszeres munkával igyekeznek
mindenkinek felőrölni a tartalékait és ezalatt
nem csak az anyagi javakra gondolok.
Szóval, volt ez az ominózus népszavazás, amitől én
távol maradtam, mivel nem értettem egyet vele, mivel
útálom ha azt akarják, hogy két rossz közül válasszam
ki a kevésbé rosszat. Na meg az is nyilvánvaló, hogy
ha megszűnnek ezek a bevételi források, akkor a
hiányt valahonnan majd pótolni kell. És az is
világos, hogy amíg ez a posztkommunista gerinctelen
szarháziak gyülekezete tipródik a hatalmon, addig nem
igazán célszerű őket ilyen kényszer pályára helyezni,
mert az jóra nem vezethet. Miért nem arról tartattak
szavazást, hogy: Menjenek? Börtönbe velük? Mert akkor
az ő szlogenjüket idézve: „Igen, Igen!” Persze
lennének radikálisabb elképzeléseim is, de ezt most
ne erőltessük…
Mint láthatjuk, nem kellett sokáig várni, hogy előálljanak egy új, kellőképpen átgondolt javaslattal. Vezessünk be egy új adót… Ismét. Egészen eredeti ötlettel, adóztassunk meg minden olyan dolgot, ami valamilyen formában kapcsolatba hozható a kultúrával. Az így nyert új bevétel a Nemzeti Kulturális Alapot gazdagítaná, papíron. Mert a háttérben biztosan megint más van, valakinek szüksége lett néhány százmillióra, vagy milliárdra, és most megteremtenek egy új a későbbiekben már nyomonkövethetetlen pénznyelő forrást. Az egész már csak azért is komoly formában bűzlik, mert az adóztatandó termékek körében benne foglaltatnak az adathordozók, melyeket már most is keményen sújtja a hasonló témakörbe tartozó „szerzői jogdíj” tarifa, ami pl. az írható CD-k és DVD-k kategóriában nem is elhanyagolható mértékű tétel képez az árban. Nem tudom, hogy én látom e rosszul, de nekem ez elég komoly formában dupla adóztatásnak tűnik.
Egy korábbi hasonló remekbe szabott ötletük folytán nekiálltam, és elkezdtem összegyűjteni, hogy mik is jöhetnének szóba adóztatási szempontból, ha egyszer valaki úgy igazán eleresztené a fantáziáját a konformizmus béklyóit teljesen levetkőzve. Most elővettem ezt a listát és nyitottam egy oldalt, ahol elkezdem gyűjteni az ötleteket (mindenkitől szívesen fogadok javaslatokat, majd osztozunk
).
Hogy miért is? Mert levédetem őket és majd jogdíjakat fogok fizettetni velük ha bevezetik!
Mindenesetre, ezúton szeretném üzenni a négyérdemű politikusi "elitünknek", hogy ideje lenne egy kicsit önmérsékletet gyakorolniuk és végre valós piaci és erkölcsi alapokra helyezni az ország ügyeinek irányítását. Ennek tükrében első körben javasolnám, hogy racionalizálják az állami apparátus méretét és költségeit. Azaz végre mutassanak példát (ha már elöljáróink) és kezdjék el ők összehúzni a nadrágszíjat. Minden általuk elvégzett 3 lyuknyi szűkítést követően a nép sokkal készségesebben elfogad egy fokozatnyi karcsúsítást… Ami most folyik az sem rövid, sem hosszú távon nem vezet sehova csak a csődbe!
Mint láthatjuk, nem kellett sokáig várni, hogy előálljanak egy új, kellőképpen átgondolt javaslattal. Vezessünk be egy új adót… Ismét. Egészen eredeti ötlettel, adóztassunk meg minden olyan dolgot, ami valamilyen formában kapcsolatba hozható a kultúrával. Az így nyert új bevétel a Nemzeti Kulturális Alapot gazdagítaná, papíron. Mert a háttérben biztosan megint más van, valakinek szüksége lett néhány százmillióra, vagy milliárdra, és most megteremtenek egy új a későbbiekben már nyomonkövethetetlen pénznyelő forrást. Az egész már csak azért is komoly formában bűzlik, mert az adóztatandó termékek körében benne foglaltatnak az adathordozók, melyeket már most is keményen sújtja a hasonló témakörbe tartozó „szerzői jogdíj” tarifa, ami pl. az írható CD-k és DVD-k kategóriában nem is elhanyagolható mértékű tétel képez az árban. Nem tudom, hogy én látom e rosszul, de nekem ez elég komoly formában dupla adóztatásnak tűnik.
Egy korábbi hasonló remekbe szabott ötletük folytán nekiálltam, és elkezdtem összegyűjteni, hogy mik is jöhetnének szóba adóztatási szempontból, ha egyszer valaki úgy igazán eleresztené a fantáziáját a konformizmus béklyóit teljesen levetkőzve. Most elővettem ezt a listát és nyitottam egy oldalt, ahol elkezdem gyűjteni az ötleteket (mindenkitől szívesen fogadok javaslatokat, majd osztozunk
).
Hogy miért is? Mert levédetem őket és majd jogdíjakat fogok fizettetni velük ha bevezetik!
Mindenesetre, ezúton szeretném üzenni a négyérdemű politikusi "elitünknek", hogy ideje lenne egy kicsit önmérsékletet gyakorolniuk és végre valós piaci és erkölcsi alapokra helyezni az ország ügyeinek irányítását. Ennek tükrében első körben javasolnám, hogy racionalizálják az állami apparátus méretét és költségeit. Azaz végre mutassanak példát (ha már elöljáróink) és kezdjék el ők összehúzni a nadrágszíjat. Minden általuk elvégzett 3 lyuknyi szűkítést követően a nép sokkal készségesebben elfogad egy fokozatnyi karcsúsítást… Ami most folyik az sem rövid, sem hosszú távon nem vezet sehova csak a csődbe!
|