Hulló csillagok
2008/02/21 21:41 Filed in: Hobbi
Egy régibbi keletű hobbim a csillagászat,
amivel kapcsolatban sajnos egy kicsit már megkopott a
lelkesedésem az utóbbi években. Ez egész konkrétan
azt jelenti, hogy csak nagyon ritkán jutok el oda,
hogy a virtuális élményeken felül valós távcsöves
észlelést is végezzek a meztelen ég alatt.
Ennek okán úgy döntöttem, hogy eladom a két
távcsöveimet, mivel annak sok értelme nincs, hogy
csak porfogóként funkcionáljanak miközben a
fotózáshoz „alap felszerelési” cikkek is a
kívánságlistám közepén vesztegelnek.
A ETX90-est a „Csöpit” nem
sajnálom, mert nem nőtt annyira a szívemhez,
igazság szerint nem is használtam túl sokat.
Ezzel szemben a az LX200GPS-al egy kicsit más a
helyzet, mert nagyon jó kis műszer, de talán egy
kicsit nehezen kezelhető, mivel nincs fixen
telepítve és így egy kicsikét macerás a 30kg-os
tubust telepíteni egy-egy kis kukkolás
reményében. Ha őszinte akarok lenni, akkor azt
hiszem ez az egyik oka, hogy még annál is
ritkábban használom, mint ahányszor amúgy még
indíttatásom lenne hozzá.
Egyik ismerősöm még a vásárlás előtt felhívta a figyelmem, hogy macerás egy ekkora kukkerral játszadozni, de akkor a lelkesedésem és a tapasztalat teljes körű hiánya miatt ezt figylemen kívül hagytam. „Erős gyerek vagyok én, no meg testmozgásnak sem árt…”. Hát úgy tűnik az idő vasfoga a lelkesedést azért komoly formában kikezdte.
Az első időszakban miután
családunk tagjává vált és még fűtött a
lelkesedés viszonylag sűrűn elfogott a hév,
felkerekedtem egy-egy éjszakai kis kirándulással
egybekötött észlelésre. Mivel Budapesten elég
komoly a fényszennyezés ezért az ilyen
alkalmakkor komoly kis túrákat jelentett az
alkalmas helyek felkutatása. Ezt rövid távon fel
is adtam. Miután időközben a teleken is
elkészült az új ház „kis átépítéssel”, így a
műszer leköltöztetésre került. De ez sem
használt, mivel az elmúlt években nagyon sok
elfoglaltságot jelentett a cég (ne,
panaszkodásként) és így valahogy nem jött össze,
hogy a körülmények összeálljanak egy jó kis
kukkolás összehozására. Ha számba veszem, akkor
összességében valahol 10-20 alkalom volt
összességében az öt év alatt, hogy minden
egybevágott és eljutottunk a katarzisig. Szóval
azt azért nem lehet mondani, hogy
agyonhasználtam volna készüléket. Eleinte még
terveztem, hogy csinálok egy állandó telepítési
helyet, azaz egy komplett csillagdát, mert így
legalább a telepítési nyűgök eliminálhatóak
lennének, de ez egyéb befektetés igényes családi
projektjeink miatt tolódott, aztán szép
csendesen végképp kimúlt. Összességében nem
tűnik egy jó befektetésnek ez a hobbi vonal… Azt
hiszem a csillagászat után érdeklődök közül
inkább az elméleti, mint a gyakorlati táborhoz
állok közelebb.
Mivel az elmúlt két évben a
fotózás egyre inkább előtérbe került, és a
tavalyi év végével minőségi váltásra szántam rá
magam – na jó, szóval jóváhagyta a családi
pénzügyminisztérium – így sikerült megint egy
„olcsó” elfoglaltságot választanom. Ennek okán
arra a döntésre jutottam, hogy a távcsöveket
eladom, hátha azok másnak nagyobb használati
értéket és örömet jelentenek mint nekem. Azok
értéket szeretném visszaforgatni a fotózásba ami
egy kicsit jobban illik összességében hozzám.
Egyetlen félelmem van, hogy az LX200GPS-es nem fog könnyen elmenni, na nem az én ragaszkodásom hanem a hazai nem túl rózsás gazdasági helyzet miatt. Hát majd meglátjuk.
Frissítés 2008.02.26.: Az ETX90-es időközben elment. És ezzel kapcsolatosan van egy teljesen pozitív élményem. Ezen a területen nem rendelkezem túl sok tapasztalattal, de azt hiszem ez az eset még sem általános. Történt, hogy a vevővel elég jó kapcsolatba keveredtünk, és kiderült, hogy vírusos problémája volt/van. Mivel ez ugye szakmába vág, ezért igyekeztem segíteni neki, ami odáig fajult, hogy végül felajánlottam neki egy VB licencet. A meglepetés akkor ért, amikor a távcső postázását követően két nappal kaptam egy csomagot, amiben egy üveg Tokaji bor volt. Mellékelt levélben az alábbi szerepelt:
„Szia Péter
Köszi a sikeres üzletet és a licencet is!
Üdv,
…….”
Be kell, hogy valljam, hogy ez meghatott! Na jó nem csalt könnyeket a szemembe a szentimentalizmus, de úgy tűnik, hogy talán még is akadnak még rendes emberek ezen a világon! Viszont nehéz megtalálni őket, mert elvesznek a sivár zombik tömegében…
Frissítve 2008.07.01: Hosszú idő után, mikor már majdnem megváltoztattam a döntésemet, végül elvitték a csöppséget is. Az illető nagyon örült neki ezért nekem úgy tűnt, hogy valóban jó helyre fog kerülni. Be kell, hogy valljam, hogy végül már sajnáltam a döntésemet….

Egyik ismerősöm még a vásárlás előtt felhívta a figyelmem, hogy macerás egy ekkora kukkerral játszadozni, de akkor a lelkesedésem és a tapasztalat teljes körű hiánya miatt ezt figylemen kívül hagytam. „Erős gyerek vagyok én, no meg testmozgásnak sem árt…”. Hát úgy tűnik az idő vasfoga a lelkesedést azért komoly formában kikezdte.


Egyetlen félelmem van, hogy az LX200GPS-es nem fog könnyen elmenni, na nem az én ragaszkodásom hanem a hazai nem túl rózsás gazdasági helyzet miatt. Hát majd meglátjuk.
Frissítés 2008.02.26.: Az ETX90-es időközben elment. És ezzel kapcsolatosan van egy teljesen pozitív élményem. Ezen a területen nem rendelkezem túl sok tapasztalattal, de azt hiszem ez az eset még sem általános. Történt, hogy a vevővel elég jó kapcsolatba keveredtünk, és kiderült, hogy vírusos problémája volt/van. Mivel ez ugye szakmába vág, ezért igyekeztem segíteni neki, ami odáig fajult, hogy végül felajánlottam neki egy VB licencet. A meglepetés akkor ért, amikor a távcső postázását követően két nappal kaptam egy csomagot, amiben egy üveg Tokaji bor volt. Mellékelt levélben az alábbi szerepelt:
„Szia Péter
Köszi a sikeres üzletet és a licencet is!
Üdv,
…….”
Be kell, hogy valljam, hogy ez meghatott! Na jó nem csalt könnyeket a szemembe a szentimentalizmus, de úgy tűnik, hogy talán még is akadnak még rendes emberek ezen a világon! Viszont nehéz megtalálni őket, mert elvesznek a sivár zombik tömegében…
Frissítve 2008.07.01: Hosszú idő után, mikor már majdnem megváltoztattam a döntésemet, végül elvitték a csöppséget is. Az illető nagyon örült neki ezért nekem úgy tűnt, hogy valóban jó helyre fog kerülni. Be kell, hogy valljam, hogy végül már sajnáltam a döntésemet….
|
