Hulló csillagok

DSC_1476_2
Egy régibbi keletű hobbim a csillagászat, amivel kapcsolatban sajnos egy kicsit már megkopott a lelkesedésem az utóbbi években. Ez egész konkrétan azt jelenti, hogy csak nagyon ritkán jutok el oda, hogy a virtuális élményeken felül valós távcsöves észlelést is végezzek a meztelen ég alatt.
Ennek okán úgy döntöttem, hogy eladom a két távcsöveimet, mivel annak sok értelme nincs, hogy csak porfogóként funkcionáljanak miközben a fotózáshoz „alap felszerelési” cikkek is a kívánságlistám közepén vesztegelnek.

DSC_1462
A ETX90-est a „Csöpit” nem sajnálom, mert nem nőtt annyira a szívemhez, igazság szerint nem is használtam túl sokat. Ezzel szemben a az LX200GPS-al egy kicsit más a helyzet, mert nagyon jó kis műszer, de talán egy kicsit nehezen kezelhető, mivel nincs fixen telepítve és így egy kicsikét macerás a 30kg-os tubust telepíteni egy-egy kis kukkolás reményében. Ha őszinte akarok lenni, akkor azt hiszem ez az egyik oka, hogy még annál is ritkábban használom, mint ahányszor amúgy még indíttatásom lenne hozzá.
Egyik ismerősöm még a vásárlás előtt felhívta a figyelmem, hogy macerás egy ekkora kukkerral játszadozni, de akkor a lelkesedésem és a tapasztalat teljes körű hiánya miatt ezt figylemen kívül hagytam. „Erős gyerek vagyok én, no meg testmozgásnak sem árt…”. Hát úgy tűnik az idő vasfoga a lelkesedést azért komoly formában kikezdte.

DSC_1512_2
Az első időszakban miután családunk tagjává vált és még fűtött a lelkesedés viszonylag sűrűn elfogott a hév, felkerekedtem egy-egy éjszakai kis kirándulással egybekötött észlelésre. Mivel Budapesten elég komoly a fényszennyezés ezért az ilyen alkalmakkor komoly kis túrákat jelentett az alkalmas helyek felkutatása. Ezt rövid távon fel is adtam. Miután időközben a teleken is elkészült az új ház „kis átépítéssel”, így a műszer leköltöztetésre került. De ez sem használt, mivel az elmúlt években nagyon sok elfoglaltságot jelentett a cég (ne, panaszkodásként) és így valahogy nem jött össze, hogy a körülmények összeálljanak egy jó kis kukkolás összehozására. Ha számba veszem, akkor összességében valahol 10-20 alkalom volt összességében az öt év alatt, hogy minden egybevágott és eljutottunk a katarzisig. Szóval azt azért nem lehet mondani, hogy agyonhasználtam volna készüléket. Eleinte még terveztem, hogy csinálok egy állandó telepítési helyet, azaz egy komplett csillagdát, mert így legalább a telepítési nyűgök eliminálhatóak lennének, de ez egyéb befektetés igényes családi projektjeink miatt tolódott, aztán szép csendesen végképp kimúlt. Összességében nem tűnik egy jó befektetésnek ez a hobbi vonal… Azt hiszem a csillagászat után érdeklődök közül inkább az elméleti, mint a gyakorlati táborhoz állok közelebb.

DSC_1504_2
Mivel az elmúlt két évben a fotózás egyre inkább előtérbe került, és a tavalyi év végével minőségi váltásra szántam rá magam – na jó, szóval jóváhagyta a családi pénzügyminisztérium – így sikerült megint egy „olcsó” elfoglaltságot választanom. Ennek okán arra a döntésre jutottam, hogy a távcsöveket eladom, hátha azok másnak nagyobb használati értéket és örömet jelentenek mint nekem. Azok értéket szeretném visszaforgatni a fotózásba ami egy kicsit jobban illik összességében hozzám.

Egyetlen félelmem van, hogy az LX200GPS-es nem fog könnyen elmenni, na nem az én ragaszkodásom hanem a hazai nem túl rózsás gazdasági helyzet miatt. Hát majd meglátjuk.

Frissítés 2008.02.26.: Az ETX90-es időközben elment. És ezzel kapcsolatosan van egy teljesen pozitív élményem. Ezen a területen nem rendelkezem túl sok tapasztalattal, de azt hiszem ez az eset még sem általános. Történt, hogy a vevővel elég jó kapcsolatba keveredtünk, és kiderült, hogy vírusos problémája volt/van. Mivel ez ugye szakmába vág, ezért igyekeztem segíteni neki, ami odáig fajult, hogy végül felajánlottam neki egy VB licencet. A meglepetés akkor ért, amikor a távcső postázását követően két nappal kaptam egy csomagot, amiben egy üveg Tokaji bor volt. Mellékelt levélben az alábbi szerepelt:
„Szia Péter
Köszi a sikeres üzletet és a licencet is!
Üdv,
…….”
Be kell, hogy valljam, hogy ez meghatott! Na jó nem csalt könnyeket a szemembe a szentimentalizmus, de úgy tűnik, hogy talán még is akadnak még rendes emberek ezen a világon! Viszont nehéz megtalálni őket, mert elvesznek a sivár zombik tömegében…

Frissítve 2008.07.01: Hosszú idő után, mikor már majdnem megváltoztattam a döntésemet, végül elvitték a csöppséget is. Az illető nagyon örült neki ezért nekem úgy tűnt, hogy valóban jó helyre fog kerülni. Be kell, hogy valljam, hogy végül már sajnáltam a döntésemet….



|